A plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa.

Látták: Átírás 1 7. Az állatokban élõsködõ vírusok, baktériumok, gombák és állatok fõbb csoportjainak áttekintése a parazitizmus formagazdagságába nyújt rövid bepillantást.

Ezt követi a gazdaállatok paraziták ellen mutatott viselkedési adaptációinak, majd a paraziták gazdáik támadásai ellen mutatott viselkedési adaptációinak áttekintése.

Bactefort használata

A parazita állat életciklusának legalább egy jelentõs részét, de gyakran több generáció-váltásnyi idõtartamot is egyetlen gazdaegyed b en éli, abból táplálkozik, szükségszerûen csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit virulenciasõt, esetleg tünetekkel jellemezhetõ betegséget patogenitás a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa okoz. A paraziták rendszerint nem ölik meg a gazdát.

A gazda parazita kapcsolat tehát hosszas, intim, egyedi kapcsolat.

Tartalomjegyzék

Növényi paraziták például a levéltetvek és a lepkék, hiszen a hernyók, a lepkék lárvái, rendszerint egyetlen növényegyeden fejlõdnek. Állati paraziták például a szalagféreg fertőzés és tetvek, melyek rendszerint hosszasan kötõdnek egyetlen gazdaegyedhez. A növényélõsködõk populációnövekedését gyakran nem maga a gazdanövény védekezése, hanem parazitoidok és ragadozók limitálják.

Az állati paraziták ennél szorosabban kötõdnek a gazdaállathoz, mert az állati élõsködõk populációnövekedését leginkább közvetlenül a gazda védekezési reakciói limitálják. A forráslimitáció a gazdaegyeden ritka 2 7.

Bevezetés: a parazitizmus fogalma és rendszerint jelentéktelen. Az állati élõsködõk számára tehát a gazdaegyed egyesíti a habitat, a táplálékforrás és az egyetlen jelentõs természetes ellenség fogalmát is.

Navigációs menü

E fejezet tárgya az állati élõsködésre szûkített. Az azonos a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa élõ populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ezek néhány, a parazitizmushoz egyes vonásaiban hasonló alaptípusai az alábbiak.

A legelõ és vérszívó állatoknak sok, rövid idõtartamú kapcsolatuk van számos különbözõ zsákmány -egyeddel. Ilyen például a sáskák és a füvek, vagy a szúnyogok és az emlõsök kapcsolata. A parazitoid állat életciklusa jelentõs részét egyetlen gazdaegyedben tölti, abból táplálkozik, és kifejlõdése során szükségszerûen megöli õt.

A rovarok számos fajgazdag csoportja parazitoid életmódot él, mint például a fürkészlegyek és fürkészdarazsak, ezek jellemzõ gazdaállatai a növényevõ rovarok. A szimbionta kapcsolat a benne szereplõ mindkét populáció számára biztosítja a túlélési és szaporodási siker növekedését. Idõbeli lefutása lehet röpke egyedi kapcsolat pl.

A lehetséges interakciók olykor csak a populációkat, nem pedig a fajokat jellemzik. Elképzelhetõ, hogy egyazon fajpár kapcsolata különbözõ idõpontokban vagy különbözõ helyeken vizsgálva más és más jellegû. Így például egy fûfaj és a gyökérzetéhez kapcsolódó gombafaj kapcsolata szimbiózisnak bizonyulhat egy száraz évben, és ugyanez parazitizmusnak bizonyulhat egy csapadékos évben, amikor a gombafonalakkal fertõzött gyökérzet fokozott vízfelvevõ képessége értéktelenné válik.

Hasonlóképp, bár a ruhatetût Pediculus humanus corporis rendszerint az ember Homo sapiens parazitájának tartjuk, sok anekdotikus információ utal arra, hogy az õsi eszkimó kultúrában a hónapokig tartó téli éjszaka átvészeléséhez nélkülözhetetlen C-vitamin forrását a tetvek evése biztosította, itt tehát az ember ruhatetû kapcsolat szimbiózis lehetett. A lehetséges kapcsolatok tipizálása csak egy durva közelítés, hiszen a természetben számos átmeneti forma figyelhetõ meg.

Alább fölsorolok néhány, a parazitizmushoz többé-kevésbé közel álló életmódot, amely a fönti tipizálás alapján sehová sem sorolható. A tágan értelmezett élõsködés célpontja olykor nem egy gazdaegyed, hanem inkább a gazdafaj valamilyen egyedfölötti, szuperorganizmus jellegû egysége, mint például fészekben együtt fejlõdõ kölykök vagy fiókák, euszociális rovarok kolóniái, koralltelep stb.

A gazdaalom vagy fészekalj kizsákmányolása jellemzi például a legtöbb bolhafajt A plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa ászkapók- Pycnogonum- faj korallszirtek élõsködõje, a hangyásztücsök Myrmecophila acervorum a hangyák euszociális rendszerének kizsákmányolásával szerzi táplálékát. A költésparazita fajok, például a kakukk Cuculus canorusmás fajok ivadékgondozási erõfeszítéseit zsákmányolják ki, oly módon, hogy eltérítik a saját ivadékaik irányába lásd a 8.

Ilyen faj például az áltisztogatóhal néven közismert fûrészfogú nyálkáshal Aspidontus taeniatusamely a kis tisztogatóhal Labroides dimidiatus és annak szimbiotikus partnerei közti kapcsolatot zsákmányolja ki. Közismert, hogy a vírusoknak nincs saját anyagcseréjük, az új generációt mindig a fertõzött gazdasejt hozza létre. Az influenzavírus, többek között, jelentõs szelekciós nyomást fejt ki az emberi népességre. A viroidok fehérjekapszula nélküli, néhány száz bázispárból álló RNS-molekulák, mintegy ezerszer kisebbek a vírusoknál.

Növényi sejteket fertõzhetnek, reprodukciójuk alapelve a vírusokéhoz hasonló. A prionok olyan fertõzõ fehérjék, amelyhez nukleinsavak nem csatlakoznak. Ismertek az emlõsök idegsejtjeinek membránját fertõzõ prionok. Úgy tûnik, hogy a fertõzés képes a sejtmembrán egyes fehérjéit fertõzõképes prionná alakítani. Prionok okoznak olyan letális emberi betegségeket, mint például a kuru és a Creutzfeld-Jakob szindróma. A vírusok, viroidok és prionok nem élõlények abban az értelemben, hogy szaporodási ciklusuk során számos, fõleg az anyagcserével kapcsolatos életjelenség nem figyelhetõ meg, hiszen gyakorlatilag különbözõ információs rendszerek élõsködõi.

Más életjelenségeik viszont kifejezettek, ilyenek elsõsorban a tulajdonságok örökítésére és az evolúcióra való képesség. Éppúgy, mint a szûk értelemben vett élõ paraziták, õk is csökkentik a gazdaszervezetek túlélési és szaporodási esélyeit, tehát virulensek, esetleg orvosi-állatorvosi értelemben vett betegségtüneteket is okoznak, tehát patogének.

Baktériumok Eubacteria A prokarióták elterjedtségüket tekintve az élõvilág egyik legsikeresebb csoportjának tekinthetõk, nagy taxonómiai változatosságban és nagy mennyiségben népesítik be a legkülönbözõbb élõhelyeket. Számos különbözõ életmód lelhetõ föl körükben, egyes csoportjaik fakultatív vagy obligát paraziták.

A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT - PDF Free Download

Egy átlagos, egészsé- 4 7. Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról ges emberi testben föllehetõ sejtek számszerûen mintegy fele nem emberi sejt, hanem endoszimbionta vagy parazita baktérium. Mivel a prokarióta sejtek jóval kisebbek az eukarióta sejteknél, ezért mindez csak mintegy 1 kilogramm biomasszát jelent egy emberben nem számítva persze mitokondriumaink mennyiségét, amelyek valójában endoszimbionta baktériumok. Emlõsök bélcsatornájában elterjedt az Escherichia coli, jelentõs emberi patogének a Yersinia pestis és a Vibrio cholerae.

Heterotróf protiszták Protozoa Az állati egysejtûek mintegy tízezer faja állatokban élõsködik. Sok fajuk nem patogén, viszont néhány fajuk az emberiség negyedét veszélyezteti. Szemben a patogén baktériumok gyors lefolyású fertõzéseivel, a protiszták okozta fertõzések gyakran hosszadalmas lefutásúak, mert az immunrendszer elõli kitérés sok kifinomult módját alkalmazzák.

Ezek közül talán a legáltalánosabban jellemzõ a fejlõdési ciklus komplexitása. Mind az evolúciós múltban, mind a jelenben a legfontosabb emberi kórokozók a Plasmodium-fajok, amelyek az Anopheles szúnyogok vérszívása során terjednek. Más Plasmodium-fajok elsõsorban madarak és szúnyogok élõsködõi. Említésre méltó faj a Toxoplasma gondii, mely szaporodási ciklusának ivaros szakaszát csak macskafélékben Felidae képes megvalósítani.

A macskák által ürített terjesztõ képlet lényegében bármely emlõst és madarat megfertõzheti, és bennük kialakuló ivartalan fejlõdési alakokat hoz létre. A magyar népesség mintegy harmada átesik a fertõzésen, mely rendszerint kevéssé patogén.

a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa a kerekféreg lárva kifejlődéséhez szükséges

Figyelemre méltó azonban, hogy a terhesség elsõ néhány hetében ha ez a nõ életének elsõ Toxoplasma-fertõzése akiváltott immunválasz spontán vetélést okozhat. Gombák Fungi A gombák egy kis hányada állati élõsködõ.

a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa

A Pneumocystis carinii az emberi népesség 80 százalékában van jelen, rendszerint nem patogén, de AIDS-áldozatoknál letális lehet. A Microspora-csoportot hagyományosan az egysejtûek közé sorolták, de ma már leegyszerûsödött gombáknak tekintjük õket Cavalier- Smith Elsõsorban rovarok sejten belüli élõsködõi, de például az Encephalitozoon cuniculi a rágcsálók és házinyulak állományait tizedeli.

Csalánozók Cnidaria A nyálkás spórásokat Myxosporea a közelmúltig szintén az egysejtûek közé sorolták, sejttani és molekuláris genetikai bizonyítékok alapján azonban ma már a csalánozók leszármazottainak tekintjük õket Siddall et al.

Legtöbb is- 5 A gazda parazita kapcsolat viselkedésökológiája mert fajuk halakban és gerinctelenekben él, bonyolult fejlõdési ciklusaikban a gazdasejten belül élõ egysejtû alakok is vannak Molnárde terjesztõ képleteik többsejtûek, és két csalánsejtet is tartalmaznak.

Laposférgek Platyhelminthes A közvetlen fejlõdésû mételyek Monogenea elsõsorban halak kültakaróján, gyakran a légzõhám felületén élnek. A közvetett fejlõdésû mételyek Trematoda fejlõdési ciklusa gazdaváltáshoz kötött. Ivartalan fejlõdési alakjaik puhatestûekben élnek, az ivaros alakok madarak és emlõsök, olykor hüllõk belsõ élõsködõi. A galandférgek Cestoda ivartalanul szaporodó lárvái a legkülönbözõbb gerinces és gerinctelen fajokban elõfordulhatnak, a kifejlett férgek gerincesek bélcsatornájában élnek.

Fonalférgek Nematoda A fonálférgek kis hányada néhány ezer faj állatokban a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa. Gyakori a geohelminth életmód, ilyenkor a kifejlett féreg a bélcsatornában él, a terjesztõ képletként a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa pete vagy lárva pedig a külvilágban szétszóródva várja a fertõzés lehetõségét.

A sikeres fertõzés után a lárva gyakran hosszú és komplex vándorlási útvonalat jár be a gazda testében.

a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa

Emlõsökben elterjedtek az Ascaris, madarakban az Ascaridia orsóféregfajok. A parazitikus fonálférgek egy másik, madarakban és emlõsökben elterjedt életmódja a gazda véredényrendszerében való élõsködés. E fajok mikroszkopikus méretû lárvákat, mikrofiláriákat szülnek, amelyek a vérben keringenek, és vérszívó rovarokkal pl.

Így például a bütykös hattyú Cygnus olor szívében élõ Sarconema eurycerca mikrofiláriáit a Trinoton anserinum bunkóscsápú tetû terjeszti Cohen et al. Buzogányfejûek Acanthocephala A buzogányfejûek lárvái ízeltlábúakban Arthropoda fejlõdnek, és rendszerint manipulálják azok magatartását, hogy megnöveljék a továbbfertõzés esélyét Moore A kifejlett állatok ízeltlábúakkal táplálkozó a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa Vertebrata bélcsatornájában élnek.

Puhatestûek Mollusca Az Unionidae családba tartozó kagylók glochidium lárvái halak kültakaróján élõ ektoparaziták. A kifejlett állatok kémiai, mechanikus és vizuális érzékszervekkel figyelik a közelítõ halakat, hogy lárváikat alkalmas pillanatban lövelljék a vízbe. A glochidium lárvák hazai halakon is elterjedtek. Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról Rákok Crustacea A vízi élõhelyeken, különösen a tengerben, az élõsködõk jelentõs hányadát adják a rákok Rohde Hiperparazita rákfaj a Danalia curvata Isopodagazdaállata a Sacculina carcini Cirripedia élõsködõ rák, amely a Carcinus meanas Decapoda rák parazitája.

A pontytetû Argulus foliaceus hazánkban is közönséges képviselõje a haltetvek rendjének Brachiura. E renddel rokoníthatók a féregatkák Pentastomidamelyeknek alig fajuk ismert. Lárváik rendszerint köztigazdában fejlõdnek, majd a kifejlett állatok a köztigazdát zsákmányként elfogyasztó hüllõk légutaiban fejlõdnek ki.

Alig néhány fajuk él madarakban vagy emlõsökben, sirályokban elterjedt a Reighardia sternae. Poloskák Heteroptera A poloskák életmódja változatos, fajaik többsége szárazföldön él, és növények nedveit szívogatja, de vannak ragadozó és vérszívó csoportjaik is. A Cimicidae családba vérszívó fajok tartoznak, ezek elsõsorban madarak, kisebb mértékben emlõsök fészkeiben elterjedt vérszívók. Az ágyi poloska Cimex lectularius nemcsak az ember vérszívója, hanem a nagyüzemi baromfitelepeken is elõfordulhat, míg az Oeciacus hirundinis fecskefészkek lakója.

A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT

Tetvek Phthiraptera A rovarok legnagyobb olyan csoportja, amely kizárólag parazita fajokból áll, valamennyi faj madarak vagy emlõsök ektoparazitája.

Minden madárfajon él egy vagy inkább több tetûfaj, ugyanakkor az emlõsök néhány rendje rovarevõk, denevérek, cetek teljesen mentesek a tetvektõl. Sok fajuk erõsen gazdaspecifikus, tehát csak egyetlen gazdafajon fordulhat elõ, mások számos különbözõ gazdafajon is élhetnek.

Mivel szárnyatlanok, általában közvetlen testi érintkezéssel fertõznek.

a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa parazita artritisz kezelése

A fonalascsápú tetvek Ischnocera alrendje a madarak tollazatán vagy emlõsök szõrzetén élõ tetveket foglal össze. Fõként a pihetollazatot legelik, a szarut endoszimbionta baktériumok ezeket petesejten belül örökítik segítségével emésztik, de olykor hámtörmelékkel, bõrmirigyek váladékával és atkákkal is táplálkoznak.

Testük alakja lehetõvé teszi, hogy meglapuljanak valamely tolltípus felületi mélyedéseiben. Rágó szájszerveik erõteljesek, jelentõs szerepük van az állat rögzítésében a tollazaton vagy a szõrzeten.

Evolúció – Wikipédia

Túlnyomó többségük madarakon élõsködik, de a szõrtetvek Trichodectidae emlõsökön élnek. A bunkóscsápú tetvek Amblycera madarak kültakarójában, elsõsorban a bõr felszínén élnek, és gyakran a megrágott tollcsévekezdeménybõl szivárgó vérrel táplálkoznak.

Ausztráliában és Dél-Amerikában emlõsökre specializált csoportjaik is 7 A gazda parazita kapcsolat a plazmodium paraziták morfológiai biológiája és életciklusa vannak. A szívótetvek Anoplura csak emlõsökön találhatók, vérrel táplálkoznak.

Olvassa el is